Szent Bartalan apostol

 

Bertalan apostol Jézus tizenkét apostolának egyike. A hagyomány ördögűzőként tartja számon. Örményországban szenvedett mártírhalált. Ünnepe 1568-ban került a római naptárba, augusztus 24-re.

Bertalan apostol, az igaz izraelita, akit az Úr a fügefa alatt látott (János 1,47). Fülöp apostol vezette őt Jézushoz, aki örömmel mesélte el, hogy: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták írnak, a názáreti Jézust, Józsefnek a fiát.” Bertalan, vagy ahogyan az evangélium nevezi Natanael, kezdetben kételkedett. Találkoznia kellett a mesterrel, hogy egyik legszebb hitvallás születhessen meg az ajkán: „Te vagy az Isten Fia”.

„A Bertalan (Bartholomaeus) név jelentése: ... ‚a vizet fenn tartónak’, azaz ‚Istennek fia’, azé, aki a tanítók értelmét fölemeli, hogy a tanítások vizeit hullassák alá. Szír, nem pedig héber név. Először is háromféle 'fenn tartást' kell megjegyeznünk. Fenn tartatott, azaz fölemeltetett a világ szeretete fölé; fenn tartatott, azaz a mennyei szeretet magához vonzotta; fenn tartatott, azaz mindenestül Isten kegyelmére és segítségére támaszkodott, hogy ne saját érdemeitől, hanem Isten segedelmétől függjön egész élete” – olvasható Jacobus de Voragine Legenda Aurea című művében.

Apokrif iratok és az Arany Legenda tudósítása szerint Bertalan előbb Itáliában, majd Örményországban hirdette az evangéliumot. Az utóbbi helyen lett Jézus vértanúja: Krisztus után 60 körül, a hagyomány szerint, elevenen megnyúzták, majd lefejezték. Ereklyéi a VI. században kerültek Lipari szigetére. 938-ban III. Ottó német-római császár Beneventóból Rómába vitette az ereklyéket, ahol a Tiberis szigetén templomot épített az apostol tiszteletére. A keresztény Rómában ő lett a gyógyítások égi pártfogója. A régi céhvilágban a szegedi szűcsök választották védőszentjüknek; ő volt a patrónusa a bőrrel dolgozó jászberényi csizmadiacéhnek is.

A sixtusi kápolna oltárfalán Michelangelo úgy ábrázolja Szent Bertalant az Utolsó ítélet című képen, hogy egyik kezében kést, a másikban a tulajdon bőrét tartja.

A középkori naptárakban a IX. század óta június 24-én vagy augusztus 25-én említik az ünnepét. 1568-ban vették fel a római naptárba, augusztus 24-re. (A görög katolikus egyház június 11-én ünnepli.)

*

Augusztus 24. a betakarítás, a szüretkezdet, a szántás-vetés előkészítésének napja. Bertalan a szőlőhegyek védőszentje is egyben, ugyanis ettől a naptól kezdve „Bertalan a késével a szőlőfürtök lemetszésére, az újbor szűrésére készülődik” – tartották a régiek. A néphit Bertalan napját a kánikula és a nyár végét jelző időpontként tartják számon, őszkezdő, gyógyító nap is egyben. Az népi megfigyelések szerint, amilyen a mai nap időjárása, olyan lesz az őszi időszak is.

 

  

Magyar Kurír