Ferenczy Enikő - Az "Ökumenikus Kísérő Program Palesztináért és Izraelért"

  Ferenczy Enikő Az "Ökumenikus Kísérő Program Palesztináért és Izraelért" első magyarországi képviselője. Három hónapos küldetésen vett részt Jayyousban, Palesztinában. Feladatuk az volt, hogy az Izraelt a Palesztin területektől elválasztó „fal” mezőgazdasági kapuinál biztosítsák a gazdák számára az akadálymentes átkelést, figyeljék ha történnek túlkapások a katonák részéről. 2008. október 17-én tartott beszámolót az ottani munkájáról. Előadása után volt alkalmunk kérdezni, beszélgetni vele.

Mivel foglalkozik, mi a feladata a Református Zsinaton?

- A menekültügyi programnak vagyok a koordinátora. Van egy lakhatási programunk és egy iskolai programunk. Családoknak, egyedülálló menekülteknek segítünk kiköltözni a táborból, lakbértámogatással, szociális segítségnyújtással. Az iskolai programunkban, menekült gyerekeknek – középiskolások- segítünk nem csak beiratkozni az iskolába, hanem ott megmaradni is, tudjanak teljesíteni, bizonyítványt szerezni, lehetőségeik szerint tovább tanulni.

Mikor indult ez a program, mi a magyar csapatnak a feladata?

- Most nekünk a kapuknál a megfigyelés volt a sajátos feladatunk, de mindem városban más a feladat, Jeruzsálemben másfajta nehézségek vannak, például a házrombolás.

Milyen helyzete van ott egy ilyen küldetésben résztvevőknek, milyen a helyi lakosok és a katonákkal való viszonya? Hogyan fogadják a helyi lakosok egy külföldi idegen ottlétét, aki próbál beleavatkozni az életükbe, problémáikba?

- Olyan helyeken hoztak létre bázisokat, ahonnan felkérés jött a helyi lakosság vagy a helyi vezetőség részéről, hogy ők szeretnék ezt a nemzetközi támogatást. Tehát olyan helyre nem megyünk ahova nem hívnak. Nyilván, az elején nehezebb volt az önkénteseknek - akár ebben a faluban, Jayyousban ahol én voltam- mert meg kellett nyerni a bizalmát a helyi lakosságnak. De most már hat éve van ott a program és látták, hogy milyen elvek alapján dolgozunk, hogyan kerülünk velük kapcsolatba. Érezzék azt hogy szolidaritást vállalunk a helyi lakossággal, azért vagyunk ott, hogy nekik védelmet biztosítsunk, próbáljuk ezeket a túlkapásokat megakadályozni. ha mégis megtörténik, akkor erről hírt adni. Az is feladatunk volt, hogy a katonákkal próbáljunk valamilyen kapcsolatot kialakítani, de nagyon óvatosan kellett ezt tennünk. Úgy kellett a katonákhoz közelítenünk, hogy a helyi lakosnak ne legyen semmi kétségük afelől, hogy nem az érem mind a két oldalán játszunk egy játszmát, hanem igen is tiszta legyen az, hogy feléjük vagyunk elkötelezettek. Ugyanakkor próbálunk azzal a katonával is egy emberi kapcsolatot kialakítani. Felvilágosítani arról, hogy mi történik, vagy egyáltalán beszélgetni arról, mennyire vannak ők tudatában annak, hogy mi történik a palesztin területeken. Mit tudnak arról ami zajlik  a színfalak mögött.

Milyen szervezethez lehet fordulni, ha keletkezik egy konfliktus? Nem engednek át valakit, vagy bármilyen zavargás a kapunál vagy környékén. Mit lehet tenni?

- Ha valamilyen konfliktus adódott - például a kapunál- akkor elsősorban a saját koordinációnkat hívtuk. De ha valami súlyos túlkapás történt, akkor a hadseregnek vagy egy úgynevezett forró-vonala, amit ilyenekre tart fenn, hogy lehessen jelenteni. Tudni kell, hogy a akik ezeknél a telefonoknál teljesítenek szolgálatot azok a ranglétra legalján lévő katonák, tehát nekik nem túl nagy a hatáskörük, viszont feljegyzik az incidenst és volt rá példa, hogy kaptunk visszajelzést, és nem maradt meg az ügy az ő szintjükön. Ezek nem minden napos esetek, de igenis volt olyan alkalom amikor be kellett telefonálni.

Ezek szerint azonnali helyszíni intézkedéseket nem lehet végrehajtani?

- Nekünk mint külföldi állampolgárok nincs hatáskörünk intézkedni. Mi ennek a szervezetnek a tagjaként vagyunk jelen. Ez a szervezet nincs hivatalosan bejelentve Izraelbe. Ugyanakkor a szervezet működési elvei közé tartozik az, hogy semmiféle olyan tevékenységet nem folytatunk ami provokálásnak tűnhet, amit mi kezdeményezünk és nem a helyiek.

Most is vannak ott, folyamatosan önkéntesek?

- Folyamatosan, minden három hónapban van egy újabb csapat. Minden csapat részesül egy felkészítésben, már mielőtt kimegy a helyszínre. Ez országonként változik, a szervezése, és a felkészítés mennyire átfogó. Miután megérkeztünk Izraelbe, ott is egy 10 napos tréningen vesz mindenki részt. Pár napos átfedés van a két csapat között, amikor minden csapat a saját bázisán találkozik az előző munkatársakkal. Átadják a feladatokat, megismertetnek a helyzettel, az ott éppen égető problémákkal. Utána mindenki még visszatér Jeruzsálembe ahol a programnak a bázisa van. A tréning nagy része ott zajlik. Különböző izraeli és palesztin szakembereket hívnak meg a program  munkatársai.

A magyaroknak az otthoni felkészítés hol történt?

- Mivel Magyarország most vett részt ebben a programban először, így a mi felkészítésünk Svájcban történt. Egy békeszervezet készített fel minket, hasonló programjuk van Latin-Amerikában is, így nagy múltú tapasztalattal rendelkeznek.

Előadásában halhattuk, hogy az emberek nehezen jutnak a földjükhöz, csökkent a zöldség, gyümölcs termelés, a kutak nagy része a falon kívül maradt. Hogy élnek meg ezek az emberek?

- Vannak segélyszervezetek, amik ruha és élelmiszer adományokkal segítenek. Mi ott a faluban közeli kapcsolatba nem kerültünk ezekkel a szervezetekkel. A szomszéd városban volt egy ilyen iroda, az nem csak adománykiosztó központ volt, hanem mindenféle tréningeket is szerveztek munkaerő piaci lehetőségek bővítésére.

Milyen nyelven folyik a kommunikáció?

- A program hivatalos nyelve az angol. Nagyon sokan beszélnek a helyiek közül is angolul, de minden településen van olyan aki nagyon jól beszél és ő a kapcsolat ember. Nyilván az nagy előny ha valaki beszéli a helyi nyelvet, arab vagy héber. Persze komolyabb beszélgetéseket lehet folytatni valakivel, ha az anyanyelvén beszélünk. A katonák közül is volt aki - nem azért mert nem tudott- de azt mondta, hogy nem beszél angolul és kész. De valamelyik nyitott volt és teljesen normálisan lehetett vele beszélgetni, látta a helyzetet, tudta, hogy mi történik, tudatában van annak is hogy mennyire egyenlőtlen ez az egész a viszony a két nép között.

Ezek a katonák mennyire voltak felfegyverkezve, mi történt volna ha valami komoly ellenállás alakul ki?

- A mezőgazdasági kapuknál ilyen nem volt. Ezek az emberek minden nap mennek ki a földjükre, hogy végezzék a dolgukat. Ellenőrzik az engedélyüket, a munkaeszközeiket. Ez a találkozás formális. Voltak olyan katonák akik elbeszélgettek a helyi lakosokkal az adott problémájukról, milyen napja van ma, mit fog ma csinálni a földjén. Annyira embere válogatja.

Milyen esélyeik vannak ezekben a falukban, kisvárosokban a fiataloknak?

- 3500 lelkes Jayyous. A palesztin lakosság egyébként általában fiatal, rengeteg gyerek van, családonként 8-9 gyerek elég gyakori. Jövőről beszélni elég nehéz. Ezek a fiatalok annyi korlátba ütköznek, tanulási lehetőségek, nem tanulhatnak bárhol a mozgáskorlátozás miatt. Ha elvégeznek egy egyetemet, akkor munkahely nincs. Általános iskola a környező falvakban is van, egyetemek nagyvárosokban: Qalqilya, Hebron, Jeruzsálem Betlehem. De a palesztin egyetemi oktatás nem ingyenes. A fiatalok dolgoznak tanulmányaik alatt, nagyon kevés szülő tudja őket támogatni. Sok fiatal nővel beszélgettünk akik az angol óráinkon részt vettek. Elvégeztek különböző tanári szakokat, de kevés iskola van a környéken. Egy fiatal nő esetén nem elfogadott, hogy elutazik valahová délre és ott keres munkát, mert nem költözhet el a családjától amíg nem megy férjhez. Emiatt nagyon sok fiatal hagyja el az országot és földön próbál boldogulni.

Hogy lehet ebbe a programba részt venni? Szeretne ismét elmenni ?

- Más országokban ahol a program nagyobb múlttal bír, ott van lehetőség kétszer részt venni. Nekem volt egy olyan német kollegám, aki már többször volt. Magyarországon erről még nem beszélhetünk mert még nagyon kezdeti szakaszban van ez a program. Az lenne a lényeg, hogy minél nagyobb tömegeket megmozgatni. Ne az legyen hogy ez egy belső körnek a programja, hanem egyre nagyobb számban kapcsolódnának be emberek.

Ön volt az első magyar tagja ennek a programnak, azóta mi történt?

- Most is kint van egy kollegám, Sugár Tamás, aki nagyigmándi lelkész, egyenlőre így, két emberrel kötelezte el magát az egyházunk.

Csak a Református Egyház került be ebbe a programba Magyarországon?

- Tavaly érkezett egy felkérés az egyházak világtanácsa részéről a református egyház felé, és erre válaszolt egyházunk. Mi most szeretnénk egy bemutatót tartani az ökumenikus tanácsban más egyházi képviselők részére is, szeretnénk ha csatlakoznának ehhez a programhoz. Más országokban is a helyi ökomenikus tanácsok koordinálják a programot, így minden  felekezet részvételét biztosítsák ezáltal.

Az előadáson készült fényképek itt tekinthetők meg.