Globális változások: valóban megkezdődött a hét pecsét feltörése?

Szent János Jelenéseinek könyvében (6-8. fejezet) a Bárány feltöri a hét pecsétet, amelyek Isten igazságosságának előhírnökei. A látomás leghelyesebb értelmezése, ha úgy tekintjük, mint ami a múltban, a jelenben és a jövőben egyaránt bekövetkezik, végigsöpör minden koron, minden generáción, itt is, ott is valamilyen szintig végbemegy, míg végül globális szinten is beteljesül.

„A Jelenések könyve titkokkal teljes könyv, és sok dimenziója van... az a feltűnő benne, hogy pont akkor, amikor már azt hinnénk, tulajdonképpen ez a vége, megint elölről kezdődik az egész.” (XVI. Benedek pápa, A világ világossága c. interjúkötetének 18. fejezete)

Napjainkban egy hatalmas lelki vihar, egy globális felfordulás előszelét érezzük, amely itt is, ott is feltámad, majd világméretűvé válik. „A mindenhatóság lehelete fölkel ellenük és forgószél módjára széthányja őket. Az istentelenség így pusztává teszi majd az egész földet, és a bűn felforgatja az uralkodók trónját.” (Bölcs 5,23)

A Szentírás szerint a hitehagyás törvényszegése hozza elő e globális felfordulás törvényszegő vezetőjét, az Antikrisztust (ld. 2Tessz 2,3), de ez vezet végül Isten Báránya teljes uralmához.

Az első pecsét

„Ekkor láttam, hogy a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: 'Jöjj!' Erre a szemem előtt egy fehér ló jelent meg. A lovasnak íja volt. Koszorút nyújtottak át neki, s ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson.” (Jel 6,1–2)

A szent hagyomány szerint a lovas maga az Úr: „...akiről János is mondja Jelenéseiben: 'Diadalmasan kivonult, hogy győzedelmeskedjék.'” (Szent Irenaeus: Az eretnekség ellen IV. könyv 21,3)

„[A lovas] Jézus Krisztus. Az evangélista [Szent János] nemcsak a bűn, a háború, az éhínség és a halál pusztítását látta, hanem – elsősorban – Krisztus győzelmét.” (XII. Piusz pápa 1946. november 15-i beszéde)

Jézus tehát megelőzi az Apokalipszis többi lovasát. Az igazságosságot megelőzi az irgalom. Erről beszélt Jézus Szent Fausztinának: „Mielőtt eljövök mint igazságos Bíró, előbb szélesre kitárom irgalmam kapuját. Aki nem akar az irgalom kapuján átmenni, annak igazságosságom kapuján kell áthaladnia.” (Szent Fausztina Naplója 1146)

Kezében íjat tart, „miután ugyanis az Úr felment a mennybe, és mindent megnyitott, elküldte a Szentlelket, akinek szavait nyílvesszőkként hirdették a prédikátorok, hogy eltalálják az emberi szíveket, s azok legyőzzék a hitetlenséget.” (Szent Victorinus: Kommentár a Jelenések könyvéhez, 6, 1-2)

Az utolsó nyílvesszők az Úr utolsó, megtérésre hívó szavai, mielőtt az Apokalipszis többi lovasa végső vágtára indul a világban. Sokan meghallják ma ezeket az üzeneteket, ám ez már nem elég ahhoz, hogy megállítsa az erkölcsi romlást, amely a halál civilizációjához vezet. „Az emberiség el tudta indítani a halál és a félelem körforgását, de megállítani már nem tudja.” (XVI. Benedek pápa 2010. május 13-án Fatimában elhangzott homíliája)

A második pecsét

„Amikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második élőlény szólt: 'Jöjj!' Erre előjött egy vörös ló. Aki rajta ült, hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét, hadd gyilkolják egymást az emberek. Hosszú kardot adtak neki.” (Jel 6,3–4)

Évszázadok óta „titkos társaságok” dolgoznak azon, hogy káoszt előidézve megdöntsék a fennálló rendet. A szabadkőművesek jelmondata pedig a káoszból megteremtendő új világrendre utal: Ordo ab chao (rend a káoszból).

„Manapság pedig azt tapasztaljuk, hogy a gonosz irányzatok pártolói mindnyájan összeesküdve, kettőzött erővel működnek, amiben őket a 'szabadkőművesek' elnevezés alatt ismeretes, világszerte elterjedt és erősen szervezett szövetkezet nemcsak ösztönzi, hanem hathatósan támogatja is. Terveiket ugyanis többé nem is titkolva, a legnagyobb vakmerőséggel Istennek szent tekintélye ellen felbujtogatják egymás... végcéljuk nem egyéb tudniillik, mint alaposan felforgatni a keresztény intézmények által megteremtett vallási és állami rendet, s helyébe saját kényük szerint a puszta természetelvűség tanainak alapján újat létesíteni.” (XIII. Leó pápa Humanum genus enciklikája a szabadkőművességről, 1884. április 20.)

Egy esemény vagy eseménysorozat erőszakot fog kirobbantani, amely „megfosztja a Földet a békétől”. E pontról nem lesz többé visszatérés; ez az a pillanat, amelyet közel egy évszázada próbál feltartóztatni közbenjárásával a Szűzanya. De vajon nem lehetséges, hogy a terrorizmus, a közel-keleti háborúk, a szemünk láttára kirobbanó forradalmak bizonyos tekintetben már e vörös ló mennydörgő patáinak közeledtét jelzik?

A harmadik pecsét

„Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szólt: 'Jöjj!' Ekkor fekete lovat láttam, lovasa mérleget tartott a kezében. Úgy hallottam, mintha a négy élőlény közt szózat hallatszott volna: 'Egy mérő búza egy dénár, három mérő árpa egy dénár. De az olajat és a bort ne bántsd!'” (Jel 6,5–6)

A pecsétek nem feltétlenül időrendi sorrendben követik egymást; mondhatjuk, hogy egyik áttűnik a másikba. Egy globális válság döntő hatással lesz az országok élelmiszerkészletére is; de máris nyakig benne vagyunk egy növekvő globális élelmiszerválságban, mivel az élelmiszerhiány és a mezőgazdasági katasztrófák miatt növekednek az élelmiszerárak és csökkennek a tartalékok.

„Sok szegény országban az élet szélsőséges mértékben bizonytalan, és a helyzet még veszélyesebbé válhat. Ez az élelmiszerhiány következménye: az éhezés képtelenül nagy számban szedi áldozatait a Lázárok között, akiknek nem adatik meg, hogy helyet foglaljanak a gazdag ember asztalánál... Mindemellett az éhezés megszüntetése a mai globális korszakban a Föld békéjének és biztonságának megőrzése szempontjából is követelménnyé vált.” (XVI. Benedek pápa: Caritas in veritate 27)

A világ egyes részein máris tanúi lehetünk éhséglázadásoknak. A harmadik pecsét az élelmiszerkorlátozás, amit a világ nagy részén ténylegesen be fognak vezetni.

A negyedik pecsét

„Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól: 'Jöjj!' És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által.” (Jel 6,7–8)

Míg a második és a harmadik pecsét társadalmi nyugtalansággal és zűrzavarral sújt, a negyedik pecsét magát az alvilágot engedi szabadon: a földön elszabadul a pokol. S erre kaptunk már egy figyelmeztetést: az 1994-es ruandai eseményeket. A mészárlás egyik túlélője így írta le a történteket: „Nem maradt ördög a pokolban; mind ott van Ruandában.” (Egy misszionárius nyilatkozata a Time magazinnak; 1994. május 16.)

Fontos megjegyezni, hogy a Szűzanya 12 évvel korábban megjelent a ruandai Kibehóban, és borzalmas látomásokban mutatta meg a fiatal látnokoknak a jövőt, a „vérfolyamokat". Azt mondta nekik: „Gyermekeim, mindezeknek nem kell megtörténniük, ha az emberek visszatérnek Istenhez” (A Szűzanya az egyik látnokhoz; Immaculée Ilibagiza: Bárcsak hallgattunk volna rá című könyvéből).

Immaculée Ilibagiza, az öldöklés túlélője elmondta: meggyőződése, hogy a kibehói jelenés és a ruandai eseménysorozat „az egész világnak szóló figyelmeztetés”.

A fakó ló lovasa éhínséget és döghalált hoz. A szakemberek szerint jó ideje reális eséllyel számíthatunk egy világméretű járvány kitörésére. Érdekes ugyanakkor Szent János utalása a „föld vadállatainak” pusztítására. Az Egyesült Államok védelmi minisztere 1997-ben figyelmeztetett, hogy egyes országok biológiai fegyvereket fejlesztenek:

„Értesüléseink szerint egyes országok az Ebola-vírushoz hasonlót próbálnak előállítani, ami nagyon veszélyes dolog volna, hogy a legfinomabban fejezzem ki magam... egyes tudósok fajspecifikus kórokozók előállításával próbálkoznak, célzottan bizonyos népcsoportok és fajok kiirtására; mások olyan rovarok létrehozásán dolgoznak, amelyek bizonyos fajta terményeket képesek tönkretenni; sőt létezik az ökológiai terrorizmus, mellyel nagy távolságból elektromágneses hullámokkal meg tudják változtatni az időjárást, illetve földrengéseket és vulkánkitöréseket tudnak előidézni.” (William S. Cohen amerikai védelmi miniszter 1997. április 28-án elhangzott beszédéből, www.defense.gov)

Mindezek fényében vajon hidegen hagyhatnak-e a Szűzanya könnyei, aki újra meg újra figyelmeztetni akarja az évszázadok óta a sötétség útján tévelygő emberiséget, s hívogat, hogy térjünk vissza Szent Fiához?

Az ötödik pecsét

Mint XIII. Leó pápa rámutat, e globális forradalom célja nemcsak a politikai szervezetek megdöntése az elit által irányított új világrend felállítása céljából, hanem mindenekelőtt „a kereszténység által megteremtett világ” lerombolása. A francia forradalom nemcsak a korrupt urak, hanem a korruptnak látott Egyház elleni lázadás is volt. A Katolikus Egyház elleni újabb lázadásra pedig talán még sohasem volt annyira érett a helyzet, mint napjainkban. A hitehagyás, a pedofília szennyfoltjai és az intolerancia vádja már az Egyház tekintélye elleni lázadás előkészítése. „Most is szorongatnak minket. Ma is azzal fenyeget a hatalom, hogy minden lehetséges formában lábbal tiporja a hitet.” (XVI. Benedek pápa, A világ világossága c. interjúkötetének 16. fejezete)

A másodiktól a negyedik pecsétig tartó események sorozata az Egyház elleni lázadásba torkollik: ez az ötödik pecsét.

„Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg. Nagy szóval kiáltották, mondván: „Urunk, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?” Mindannyian fehér ruhát kaptak, azzal, hogy egy kis ideig legyenek még türelemmel, míg teljessé nem lesz szolgatársaik és testvéreik száma, akiket szintén megölnek, akárcsak őket.” (Jel 6,9–11)

„A jók vértanúk lesznek, a Szentatyának sokat kell szenvednie...” (Fatima üzenete, www.vatican.va)

E viharfelhőkként sűrűsödő támadások a szólásszabadság megszüntetésére, illetve az egyházi tulajdon és különösen az egyházi személyek ellen irányulnak. A Krisztus papsága elleni támadások végül nagy pillanathoz vezetnek: maga a Főpap lép közbe a hatodik pecsét feltörésével.

A hatodik pecsét

„Amikor feltörte a hatodik pecsétet, láttam, hogy nagy földrengés támadt. A Nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák, a Hold pedig olyan, mint a vér. Az ég csillagai a földre hullottak, mint amikor a fügefa hullatja éretlen fügéit, ha erős szél rázza. Az ég összehúzódott, mint egy felgöngyölt könyvtekercs. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. A föld királyai, nagyjai és vezérei, a gazdagok és a hatalmasok, mindenki, rabszolga és szabad elrejtőzött a barlangokban és a sziklák közt. És így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: 'Szakadjatok ránk, s rejtsetek el bennünket a trónon ülő és a Bárány haragja elől! Eljött haragjuk nagy napja, ugyan ki állhat meg előttük?'” (Jel 6,12–17)

A fehér ló Lovasa figyelmeztetőleg közbelép egy olyan világméretű eseménnyel, amelyhez fogható az özönvíz óta nem volt. Szent János következő soraiból világos, hogy nem Krisztus második eljöveteléről van szó, hanem arról, hogy Krisztus jelenléte valamiképpen megnyilvánul a világban, és jelzésszerűen előrevetíti minden ember különítéletét, végső soron pedig az utolsó ítéletet. „Az Úr, [az Isten] megjelenik fölöttük, s nyilai repülnek, mint a villám.” (Zak 9,14)

A kortárs katolikus prófécia ezt az eseményt lelkiismereti megvilágosodásnak vagy figyelmeztetésnek nevezi, de jóval korábbi említése is található: „Nagy napot hirdettem... amelyen a rettegett Bíró minden ember lelkiismeretét feltárja, és próbára tesz minden embert, tartozzék bármely fajhoz vagy valláshoz. A fordulat napja ez, a nagy nap, amelyet előre kijelentettem, amely örömteli a jóknak és rettenetes az eretnekeknek.” (Boldog Campion Ödön 16. századi angol jezsuita vértanú, in: Cobett’s Complete Collection of State Trials…, Vol. I, p 1063)

Isten Szolgája, a nemrég elhunyt Maria Esperanza írta: „E szeretett nép lelkiismeretének alaposan meg kell rendülnie, hogy 'rendbe tegyék a házukat'... Nagy pillanat közeleg, a világosság nagy napja... a döntés órája az emberiség számára.” (Isten Szolgája Maria Esperanza, in: Fr. Joseph Ianuzzi: Antichrist and the End Times p 37)

Szent Fausztinának is volt egy látomása erről a „figyelmeztetésről”: „Mielőtt igazságos Bíróként megjelennék, először eljövök mint az igazságosság Királya. Mielőtt az igazság napja elérkezik, az embereknek a következő jel adatik az égen: kialszik minden fény az égen, és nagy sötétség lesz az egész földön. Akkor megjelenik az égen a kereszt jele, és az Üdvözítő kezeinek és lábainak sebhelyeiből hatalmas fénysugarak áradnak ki, melyek egy ideig bevilágítják a földet. Ez röviddel a végső nap előtt történik.” (Szent Fausztina Naplója 83)

Másutt így ír: „megláttam lelkiállapotomat úgy, ahogyan azt Isten látja. Egészen világosan megláttam mindazt, ami nem tetszik Istennek. Nem tudtam, hogy ezekről a legapróbb árnyakról is el kell számolnunk Isten előtt. Micsoda pillanat! Ki írhatja ezt le? A háromszor szent Isten előtt állni!” (Szent Fausztina Naplója 36)

A megvilágosodás pillanatával megkezdődik a bűnbánók és a megátalkodottak végső szétválasztása. „Ezután négy angyalt láttam, a föld négy sarkán álltak. Feltartóztatták a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földön, sem a tengeren, sem semmiféle fán. Majd láttam, hogy napkeletről egy másik angyal száll fel, az élő Isten pecsétje volt nála. Nagy hangon kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt rá, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: 'Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!'” (Jel 7,1–3)

A hetedik pecsét

„Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett az égben, úgy egy félórára. Ekkor hét angyalt láttam, az Úr előtt álltak, és hét harsonát kaptak. Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádásával tegye az aranyoltárra, amely az Isten trónusa előtt állt. Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádásával felszállt az Isten elé. Most az angyal fogta a füstölőt, megtöltötte az oltár parazsával, és leszórta a földre. Erre mennydörgés, égzengés, villámlás és földrengés támadt. A hét angyal pedig, akinél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát.” (Jel 8,1–6)

A rövid csönd elmúltával megszólalnak a nagy szenvedések harsonái; bekövetkezik az Egyház szenvedése, halála és feltámadása. A Hajnal eljövetele előtti sötétség pillanata ez, a Vadállat és a Hamis Próféta felemelkedéséé, a végső megpróbáltatásé.

„Krisztus eljövetele elõtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni. Az üldözés, mely kíséri az Egyház földi zarándokútját, fölfedi a 'gonoszság misztériumát' egy vallási megtévesztés formájában, mely az embereknek problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserében azért, hogy elpártolnak az igazságtól. Az Egyház az Ország dicsõségébe csak ezen utolsó Húsvéton át léphet be, melyben követi Urát halálában és föltámadásában.” (A Katolikus Egyház Katekizmusa 675, 677)

„A választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Borzalmas zivatar ez! Nem, inkább orkán, mely pusztít, s még a választott lelkek hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülõ rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, melyet a lelkek sötét éjébe kegyelmi hatásának kiáradása által nyújtok.” (A Szűzanya szavai Kindelmann Erzsébethez; a magánkinyilatkoztatásokat Erdő Péter bíboros jóváhagyásával a Szent István Társulat adta ki; Szeretetláng lelki napló, Bp. 2010, p. 188)

Íme, az Isten Báránya

Az idők végén azok, akik ragaszkodtak Jézus Szent Szívéhez, győzedelmeskednek: „akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása előtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon... ezer évig uralkodtak Krisztussal.” (Jel 20,4)

„Így a legfenségesebb és leghatalmasabb Isten Fia... megsemmisíti a gonoszságot, véghezviszi nagy ítéletét, és életre támasztja az igazakat, akik... ezer éven át uralkodnak nagyon igazságos uralommal.” (Lucius Caecilius Firmianus Lactantius 4. századi keresztény író, apologéta: Divinae institutiones)

„A megjövendölt áldás kétségkívül [Krisztus] Országának idejére vonatkozik, amikor az igazak feltámadnak és uralkodni fognak; amikor a teremtés, újjászületvén és megszabadulván a megkötöttségtől, bőségben terem majd táplálékot az ég harmatából és a föld termékenységéből, amint a vének emlékeznek. Olyanok mondják, akik találkoztak Jánossal, az Úr tanítványával, hogy tőle hallották, hogyan tanított és beszélt az Úr azokról az időkről.” (Lyoni Szent Iraeneus /140–202/ egyházatya: Az eretnekség ellen V. könyv 33.3.4)

*

„Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé. Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: 'Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük’” (Jel 21,1–3)

*

A szerző, Mark Mallett kanadai katolikus, nyolcgyermekes apa. Televíziós karrierjét 2000-ben egy imádság közben kapott indítás hatására feladta. Azóta – lelkivezetője útmutatását követve – minden idejét az evangelizációnak szenteli: keresztény énekesként, dalszerzőként lemezeket ad ki, énekel, országszerte előadásokat tart, lelkigyakorlatokon szolgál. Válasz a fölöslegesség kísértésére című, korábban közölt írását itt olvashatják.
 

*

A szentírási szakaszok a Szent István Társulat bibliafordításának internetes változatából származnak.

Ménesi Krisztina/Magyar Kurír