Pápai kitüntetések II.
Érdemrendek és egyéb pápai kitüntetések

A lovagrendek mellett, más országokhoz hasonlóan a Szentszék is érdemrendek adományozásával ismeri el mindkét nembeli világi személyek és szerzetesek egyéni érdemeit, kiemelkedő teljesítményét, vagy hűséges szolgálatát.

Jelenleg két pápai érdemrend létezik, a Benemerenti-érdemérem, valamint a „Pro Ecclesia et Pontifice” érdemkereszt. A korábbi sajátos pápai kitüntetések közül mára csak az Arany Rózsa maradt fenn (érdemes azért megemlíteni a „Kard és Süveg”, valamint a „Szentelt Pólya” kitüntetéseket is).

Tágabb értelemben a közvetett adományozású pápai kitüntetések közé lehet sorolni azokat a díjakat is, amelyeket szentszéki intézmények ítélnek oda az arra érdemes személyeknek. Ilyen a pápai akadémiák által évente közösen adományozott Pápai Akadémiák Díja (Premio delle Accademie Pontificie), a Szentszék Állandó ENSZ Képviselete által alapított „Path to Peace Foundation” két békedíja („Path to Peace Award” és „Servitor Pacis Award”), illetve a néhai Van Thuan bíboros emlékére létesített alapítvány (Fondazione San Matteo in memoria del Cardinale François-Xavier Van Thuân) által évente kiosztott Van Thuan-díj („Premio Van Thuân – Solidarietà e Sviluppo”).

Az évente más és más témát megörökítő ún. pápa-érem (Medaglia del Pontificato) viszont inkább a protokoll ajándékok kategóriájába sorolandó mintsem a kitüntetések közé: a Szentatya az őt felkereső jeles személyiségeknek szokta adni.


Benemerenti-érdemérem
Az arra érdemesek (=benemerenti) elismerésére először VII. Piusz adományozta a Benemerenti-érdemérmet a XIX. század elején. A díjazott szolgálat lehetett katonai vagy polgári, illetve nagyobb jelentőségű események szervezésében nyújtott közreműködés. A hagyományos, sárga-fehér szalagra felfüggesztett, az uralkodó pápa arcmásával és a „benemerenti” felirattal díszített érem-formát, VI. Pál óta egy Krisztust ábrázoló, görögkereszt-alakú kitüntetés váltotta fel.

Általában meghatározott eseményekhez fűződő szolgálatok elismerésére adományozzák, 35 évesnél idősebb személyeknek. Léteznek különleges alkalmakra készített sajátos formájú változatai is, mint például a szentévekhez kötődő, vagy a II. Vatikáni Zsinat befejezésekor kiadott érdemérem.

 

„Pro Ecclesia et Pontifice” érdemkereszt
XIII. Leó pápa 1888-ban, aranymiséje alkalmából alapította a „Pro Ecclesia et Pontifice” érdemkeresztet (Croce Pro Ecclesia et Pontifice). Elnevezésének megfelelően az egyház, illetve a pápa iránt érdemeket szerzett, 45 év feletti egyházi és világi személyiségek elismerését szolgálja.

Eredetileg három fokozatú volt (arany-ezüst-bronz), Szent X. Piusz óta csak egyetlen – arany – fokozata van. Alakja kezdetben liliomokkal díszített végű görögkereszt volt, rajta az uralkodó pápa képe, illetve a pápai jelvény, vörös alapon fehér-sárga rendszalaggal. VI. Pál 1973-ban modernebb formájú keresztre változtatta, amin a pápa képmása helyett immár Szent Péter és Pál alakja látható, és sárga-fehér rendszalagon viselik.


 

Arany Rózsa
A XI. századra visszamenő hagyomány szerint a pápa nagyböjt negyedik vasárnapján, Laetare-vasárnapon megáldott egy arany rózsát (Rosa d'Oro), az öröm és a szeretet szimbólumát. Ennek emlékét őrzi mindmáig a Laetare-vasárnap liturgikus színe, a rózsaszín, amely azután elterjedt a világegyházban is, és a hasonlóan az örömről szóló harmadik adventi vasárnapon (Gaudete-vasárnap) is szokássá vált. A rövid szertartás kezdetben az aznapi stációs templomban, vagyis a Jeruzsálemi Szent Kereszt-bazilikában, a későbbiekben pedig a pápai palotában zajlott.

Az eredeti egy szál rózsából később már valóságos rózsacsokor lett, amit a pápa a megbecsülés és szeretet különleges jeleként egy arra érdemes uralkodónak adományozott. A XVII. század után királynők kiváltságává vált, a XX. század második felétől pedig a Mennyek Királynéját, Szűz Máriát tiszteli meg vele a pápa a legfontosabb Mária-kegyhelyeken. A címzetthez történő eljuttatása a VI. Pál-féle Kúria-reform előtt külön pápai követ, az ún. „Arany Rózsa vivője” feladata volt.

A történelem során királyaink közül arany rózsát kapott Nagy Lajos (1348) és Luxemburgi Zsigmond (1435), a magyar királynék közül pedig Mária Anna spanyol infánsnő, III. Ferdinánd első felesége (1630), illetve Savoyai Mária Anna V. Ferdinánd felesége (1832). XII. Piusz például Xavéri Szent Ferenc sírjára küldött arany rózsát (1953), VI. Pál pápa pedig a betlehemi születés templomának (1963), majd a fatimai (1965), illetve a guadalupei kegyhelynek (1966) adományozta. II. János Pál többek között a czestochowai (1979), a loretói (1995) és a lourdes-i (2004) Mária-kegyhelyet tüntette ki vele. XVI. Benedek alatt az arany rózsa adományozása gyakoribbá vált. A Szentatya megtisztelte vele a legtöbb Mária-kegyhelyet, amelyet felkeresett (pl. Aparecida – 2007; Mariazell – 2007; washingtoni Szeplőtelen Fogantatás-kegytemplom – 2008; cagliari Nostra Signora di Bonaria – 2008; pompei Rózsafüzér Királynője-bazilika – 2008; Altötting – 2008; L'Aquila-i Madonna di Roio – 2009).

„Kard és Süveg”
A XIV. századtól kezdődően a pápa az arra érdemes hadvezéreknek győzelmük jutalmául, avagy bátorításul díszes kardot küldött, amelyet azt megelőzően karácsony éjjelén áldott meg. Bibliai előképének az a jelenet tekinthető, amikor a döntő ütközet előtt álló Makkabeus Júdásnak álmában Jeremiás próféta egy „szent kardot” nyújt át (2Mak 15,16 ). Az aranyozott markolatú díszkardhoz (olaszul: stocco) egy vörös bársonyból készült fejedelmi süveg (olaszul: berrettone, latinul: pileum) is tartozott, amelyet gyöngyökből hímzett galamb, a Szentlélek jelképe díszített.

Ebben a pápai kitüntetésben (Stocco e Berrettone) részesült például Mátyás király 1471-ben, valamint II. Ulászló 1510-ben (a kard ma is látható a Magyar Nemzeti Múzeumban), továbbá Sobieski János lengyel király az 1683-as bécsi diadalért, illetve Savoyai Jenő herceg 1716-os péterváradi győzelme után. Az utolsó kardot és süveget Hermann Kanzler tábornok, a pápai seregek utolsó főparancsnoka kapta Boldog IX. Piusztól 1877-ben.

„Szentelt Pólya”
A XVII. század elején, VIII. Kelemen kezdeményezésére alakult ki a szokás, hogy a pápa egyes uralkodóknak – kérésükre avagy saját elhatározásból – elsőszülött fiúgyermekük születésekor jókívánságaival együtt díszes gyermekruhát küldött (olaszul: fascie benedette, vagyis áldott pólya). Szent X. Piusz adományozta utoljára 1907-ben, azt megelőzően elsősorban francia és spanyol, illetve osztrák uralkodók részesültek eme sajátos kiváltságban.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír

Képek:

1. Benemerenti-érdemérem (II. János Pál) (főképünkön)
2. Benemerenti-érdemérem (XVI. Benedek)
3. II. Vatikáni Zsinat-emlékérem

4. „Pro Ecclesia et Pontifice” Érdemkereszt (II. János Pál)
5. „Pro Ecclesia et Pontifice” Érdemkereszt (XVI. Benedek)
6. XVI. Benedek Arany Rózsája (Pompei)
7. II. Ulászló kardja (stocco), amit a pápától kapott
8. A „Kard és süveg” kitüntetés