Skandináv püspökök pásztorlevele a vasárnapról

„Sine dominico non possumus! Az Úr ajándéka, az Úr napja nélkül nem tudunk élni! Így feleltek a bíróság előtt 304-ben a mai Tunézia területén élő keresztények arra a kérdésre, hogy a tiltás ellenére miért ünnepelték meg az Eucharisztia napját." XVI. Benedek pápa 2007-ben Bécsben mondott beszédére utalva kezdik a skandináv püspökök a vasárnapról szóló pásztorlevelüket, amelyet nemrég olvastak fel a skandináv országok templomaiban.

A keresztény élet fontos jellemzői közé tartozik a vasárnap megszentelése. Az ősegyház korától kezdve a vasárnap a hét azon napja, amikor a keresztények összegyűlnek, hogy megünnepeljék az Eucharisztiát, tartózkodnak a nehéz munkától és pihennek – kezdik levelüket a püspökök.

Szükség van a pihenésre

Nehéz fizikai vagy szellemi munka után az embernek pihenésre van szüksége. A rövidebb munkaidő és a technika vívmányai sok szempontból egyszerűbbé tették az ember életét, s ezért a munkahét során is több szabadidő áll rendelkezésre. A munkakörülmények könnyebbé válása azonban gyakran kényszerként jelentkezik, hogy tovább növeljük a termelést – áll a levélben.

A vasárnap a testi és lelki pihenés, a munkától való tartózkodás, a családi élet, a baráti kapcsolatok ápolása, a betegekről és egyedül élőkről való gondoskodás, a kulturális és szellemi épülés napja kell hogy legyen. A püspökök arra figyelmeztetnek: ma az a veszély fenyegeti a vasárnapot, hogy a hét többi napjával egyenlővé válik. Fogyasztóként abban a kísértésben vagyunk, hogy szükségtelen szolgáltatásokat vegyünk igénybe, mint például az üzletek vasárnapi nyitva tartása, és ezzel a vasárnap szakrális jellegét hagyjuk elveszni.

A vasárnap az Eucharisztia napja

A kereszt és a feltámadás Jézus istenségének és irántunk való határtalan szeretetének megnyilvánulása. Ez az egyszeri és megismételhetetlen esemény jelenné válik számunkra, amikor az Eucharisztiát ünnepeljük. Ebben a szentségben találkozunk az élő Krisztussal, aki vasárnap, a hét első napján támadt fel. A vasárnapi szentmisén való részvétellel Krisztus bevon bennünket üdvözítő művébe. Az abitenei keresztények nem tudtak a vasárnap és így a vasárnapi szentmise nélkül élni. Vajon mi is úgy tekintünk a vasárnapi szentmisére, mint a legnagyobb ajándékra és hitünk megünneplésére? – teszik fel a kérdést a püspökök. A szentmise és a vasárnap jelentőségét sajnos nem mindig ismeri fel mindenki, ebben nincs semmi újdonság. Az Egyház már jóval korábban parancsban fogalmazta meg ezt az isteni meghívást: „Vasárnap és más kötelező ünnepeken a hívők kötelesek szentmisén részt venni” (CIC 1247).

Hogyan lehet egy meghívásból parancs? – áll a levélben. Egyáltalán hogyan lehet hitünk élő és spontán, ha parancsokkal kell szabályozni? Mivel a hit Isten ajándéka és szeretetének jele, hitünk szabad válasz kell hogy legyen erre a szeretetre. A parancs nyelvén az Egyház arra akarja felhívni figyelmünket, hogy itt valami fontosról van szó.

A vasárnap az Egyház napja

Nagy személyes ajándék, amikor külön-külön meghallgatjuk Isten Igéjét a szentmisében és magunkhoz vesszük Krisztus testét és vérét. Hívőként azonban nem vagyunk egyedül és nem is állhatunk egymagunkban. Az egyház által lettünk hívők és egy közösség tagjai lettünk. Ha az egyházhoz tartozónak valljuk magunkat, a közösséghez is kell tartoznunk azáltal, hogy jelen vagyunk ott, ahol a közösség különösen is látható és konkrét, vagyis a vasárnapi szentmisén. Keresztényként, különösen katolikus keresztényként országainkban gyakran egyedül érezhetjük magunkat. Ezért fontos, hogy testvéreink jelenléte által megerősödjünk hitünkben, és a mi részvételünk neki is bátorságot adjon. Különösen a fiatalok számára fontos, hogy ne érezzék magukat egyedül a hitükben – hangsúlyozzák a püspökök.

Kihívások a vasárnapi szentmisén való részvételben

A vasárnapi szentmisén való részvételt illetően országainkban gyakran nagy kihívások állnak előttünk – fogalmaz a körlevél. A nagy távolságok, a közlekedési eszközök hiánya, a paphiány és a szolgáló papok túlzott leterheltsége, a különböző családi viszonyok, mint például a vegyesházasságok mind-mind megnehezítik vagy megkérdőjelezik bennünk a szentmisén való részvételt.

Vannak olyan okok, mint például halasztást nem tűrő munka, betegség vagy gyengeség, amely felmentő ok lehet a vasárnapi szentmiselátogatás kötelezettsége alól. A vasárnapi szentmisén való részvétel vágya és Isten közelségének keresése azonban mindig élő kell hogy legyen bennünk. Ha a fenti okok miatt a szentmisén való részvétel nem megoldható, más lehetőségeket kell keresni. Ha a saját plébánián nincs vasárnapi szentmise, keressük fel a szomszédos egyházközséget, vagy vegyünk részt igeliturgián. Különösen idősek és betegek számára ajánlott a televízió vagy rádió által közvetített szentmisébe való bekapcsolódás. Ha egyáltalán nem tudunk szentmisén részt venni vasárnap, a Szentírás vagy egy misekönyv segítségével otthon szenteljünk időt az imádságnak, hogy ezzel egységben lehessünk az Eucharisztiát ünneplő közösséggel.

Katolikusként szükségünk van a vasárnapra, hogy hitünket tápláljuk és ezáltal tanúságot tegyünk. Ha megvédjük a vasárnap pihenő- és ünnepnap-jellegét, nemcsak az egyház belső életét segítjük. Ha megszenteljük a vasárnapot, azzal embertársainknak, hogy a szükséges szabadidőt hogyan használhatjuk fel testi és lelki pihenésre.

Végül a püspökök megjegyzik: a feltámadott Úrba vetett hit keresztény létünk alappillére. A vasárnap és a vasárnapi szentmise kibontja és elmélyíti ezt a hitet a liturgikus közösség keretein belül, amelyben különösen is segít, hogy egyházként tapasztalhassuk meg a közösséget. Ezért minden hívőt arra szólítunk fel, hogy a vasárnapot újra a kegyelem és a megváltás idejeként ünnepeljék, s ennek a napnak a megszentelését hitükről való tanúságtételként és az örömhír terjesztéséért való határozottabb elköteleződésként értelmezzék.

A szeptember 21-én Tallinnban kelt levél aláírói:

Anders Arborelius OCD, Stockholm püspöke
Czeslaw Kozon, Koppenhága püspöke
Bernt Eidsvig, Oslo püspöke
Peter Bürcher, Reykjavík püspöke
Teemu Sippo SCJ, Helsinki püspöke
Berislav Grgic, Tromsø püspöke
Gerhard Schwenzer SSCC, Oslo nyugalmazott püspöke

Magyar Kurír