2008.07.07. hétfő
Elvezetem a pusztába, és a szívéhez szólok
Azért íme, én majd magamhoz édesgetem, és kiviszem a pusztába, hogy szívére beszéljek; és visszaadom neki attól kezdve szőlőit, és Ákor völgyét, a remény kapujául, hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban, és mint abban az időben, amikor Egyiptom földjéről feljött. Akkor majd -- mondja az Úr -- ,,Férjem''-nek hív ő engem, és nem mond többé ,,Baál''-nak. És eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak igazsággal és törvénnyel, jósággal és szeretettel, eljegyezlek magamnak hűséggel, és ismerni fogod az Urat.
Amíg ezeket mondta nekik, íme, odajött egy elöljáró, leborult előtte és azt mondta: ,,A lányom most halt meg, de gyere, tedd rá a kezedet és élni fog.'' Jézus fölkelt és követte őt a tanítványaival. És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról odament, s megérintette a ruhája szegélyét. Azt gondolta magában: ,,Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.'' Jézus megfordult, meglátta őt és azt mondta neki: ,,Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.'' És abban az órában meggyógyult az asszony. Amikor Jézus bement az elöljáró házába és látta a fuvolásokat és a tolongó tömeget, így szólt: ,,Távozzatok! Nem halt meg a kislány, csak alszik.'' De azok kinevették. Mikor kiküldték a tömeget, ő bement, megfogta a lány kezét, és a kislány fölkelt. Ennek a híre elterjedt azon az egész vidéken.