Keresés
Close this search box.

Katolikus Kisokos – 14. rész

Rembrandt - A tékozló fiú hazatérése

Az Egyház már az első évtizedekben is meg volt győződve arról, hogy Krisztustól hatalmat kapott a bűnösök figyelmeztetésére és kizárására (vö. Máté evangéliuma 18,17). Amikor figyelmeztetésül megszakították a kapcsolatot egy-egy bűnössel, az kifejezetten az illető megtérése érdekében történt, ahogy arra több utalást találunk az Újszövetségben.

Az isteni megbocsátás

és a kiengesztelődés lehetősége mindig megmaradt, melyhez a bűnök bevallását várták el minden esetben az Egyház közbenjárása mellett, hiszen ezzel követték a korábbi zsidó gyakorlatot is, illetve az Egyház bűnbocsátó hatalmát visszavezette a Krisztustól kapott oldó és kötő hatalomra: „Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” (Mt 18,18) A feltámadás után pedig ezt mondta Jézus az apostoloknak: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” (Jn 20,23)

A négyszemközti gyónás,

vagyis az ún. „fülgyónás” csak viszonylag későn, az Egyház bűnbánati fegyelmének változásával alakult ki. Sokan ezt nagyon szigorú formának tartják, ám ez kifejezetten a diszkréció és a bűnbánó emberi méltóságának figyelembe vételével alakult ki.

Az első századokban szigorúbb elképzelés uralkodott a teológiában. Azt tartották, hogy a keresztség után csak egy alkalommal nyerhető feloldozás a bűnök alól, melyet azonban ma már bármikor meg lehet kapni. Éppen ezért legtöbben a vezeklést öregségükig vagy halálveszély idejére igyekeztek kitolni. A súlyosabb bűnbánati fegyelem miatt a bűnbánókat egy időre nyilvános szertartás keretében kizárták a közösségből, majd egy hosszabb vezeklés után, ünnepélyesen (kézrátétellel) fogadták vissza.
A többszöri feloldozás és a gyakori, négyszemközti gyónás a 7. és 8. században terjedt el a britanniai és az ír egyházban tevékenykedő misszionárius szerzeteseknek köszönhetően. Végül 1215-ben a IV. lateráni zsinat írta elő máig kötelező érvénnyel, hogy a hívők serdülőkortól legalább évente egyszer, húsvét táján gyónjanak meg minden bűnt.

A KÖVETKEZŐ RÉSZBEN AZZAL FOGUNK FOGLALKOZNI, HOGY MIÉRT KELL PAPNAK GYÓNNI.

Kép: Rembrandt – A tékozló fiú hazatérése

HA TETSZETT OSZD MEG MÁSOKKAL IS!

Facebook
Twitter
Stációk

MIK AZOK A STÁCIÓK?

Vannak még berendezési tárgyak, melyek csak katolikus templomban láthatók. Ezek a templomhajó, vagyis a hívek számára fenntartott rész falain látható kis képek.

Részletek »