Katolikus Kisokos – 14. rész
Az Egyház már az első évtizedekben is meg volt győződve arról, hogy Krisztustól hatalmat kapott a bűnösök figyelmeztetésére és kizárására (vö. Máté evangéliuma 18,17). Amikor figyelmeztetésül megszakították a kapcsolatot egy-egy bűnössel, az kifejezetten az illető megtérése érdekében történt, ahogy arra több utalást találunk az Újszövetségben.
Az isteni megbocsátás
és a kiengesztelődés lehetősége mindig megmaradt, melyhez a bűnök bevallását várták el minden esetben az Egyház közbenjárása mellett, hiszen ezzel követték a korábbi zsidó gyakorlatot is, illetve az Egyház bűnbocsátó hatalmát visszavezette a Krisztustól kapott oldó és kötő hatalomra: „Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” (Mt 18,18) A feltámadás után pedig ezt mondta Jézus az apostoloknak: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” (Jn 20,23)
A négyszemközti gyónás,
vagyis az ún. „fülgyónás” csak viszonylag későn, az Egyház bűnbánati fegyelmének változásával alakult ki. Sokan ezt nagyon szigorú formának tartják, ám ez kifejezetten a diszkréció és a bűnbánó emberi méltóságának figyelembe vételével alakult ki.
Az első századokban szigorúbb elképzelés uralkodott a teológiában. Azt tartották, hogy a keresztség után csak egy alkalommal nyerhető feloldozás a bűnök alól, melyet azonban ma már bármikor meg lehet kapni. Éppen ezért legtöbben a vezeklést öregségükig vagy halálveszély idejére igyekeztek kitolni. A súlyosabb bűnbánati fegyelem miatt a bűnbánókat egy időre nyilvános szertartás keretében kizárták a közösségből, majd egy hosszabb vezeklés után, ünnepélyesen (kézrátétellel) fogadták vissza.
A többszöri feloldozás és a gyakori, négyszemközti gyónás a 7. és 8. században terjedt el a britanniai és az ír egyházban tevékenykedő misszionárius szerzeteseknek köszönhetően. Végül 1215-ben a IV. lateráni zsinat írta elő máig kötelező érvénnyel, hogy a hívők serdülőkortól legalább évente egyszer, húsvét táján gyónjanak meg minden bűnt.
A KÖVETKEZŐ RÉSZBEN AZZAL FOGUNK FOGLALKOZNI, HOGY MIÉRT KELL PAPNAK GYÓNNI.
Kép: Rembrandt – A tékozló fiú hazatérése
HA TETSZETT OSZD MEG MÁSOKKAL IS!

MIÉRT VAN A TEMPLOMNAK TORNYA?
A művészet nem csupán a hasznosságra épít, hanem mögöttes mondanivalót szeretne kifejezni.

HOGYAN ISMERHETEM FEL A KATOLIKUS TEMPLOMOT? (II.)
Van néhány berendezési tárgy, amit ha meglátunk rögtön megtudhatjuk, hogy katolikus templomban járunk.

HOGYAN ISMERHETEM FEL A KATOLIKUS TEMPLOMOT?
Mielőtt továbblapoznál kedves Olvasó legyintve, hogy „hát ezt mindenki tudja: kereszt van a tetején, belül pedig nagyon csicsásan díszített”, rossz hírünk van: a helyzet nem ilyen egyszerű.

MIÉRT VAN EGY RÓZSASZÍN GYERTYA AZ ADVENTI KOSZORÚN ÉS HÁNYADIK A SORBAN?
Az eltérő (hagyományosan rózsaszín) színű vagy elhelyezkedésű gyertya a 3. a sorban, tehát karácsonyt megelőzően az utolsó előtti vasárnap gyújtjuk meg.
